Számonkérés

A minap összefutottam magammal az utcán !

Igaz, ami igaz régen készültem a találkozásra, de kimondva, kimondatlanul féltem is ettől az eseménytől.

Készültem rá, mert tulajdonképpen kedveltem azt a valakit , akit Felde Pistinek hívtak valaha. Igazán kedveltem ! Mégis riasztó volt a lehetőség, hogy nem kerülhetem el az őszinte szókimondását, elborzasztott a gondolat, hogy szemrehányó szavakkal illet majd.

Igen tudtam, hogy elfeledkeztem róla, tudtam, hogy elszámolni valónk van és én évek óta kitértem e találkozás elől.

Aznap éppen 54 éves lettem és talán az évforduló borongós, melankolikus hangulata tette, talán Belső Énem teremtette meg a szituációt, de egyszerre arra lettem figyelmes, hogy szemben éppen magammal hírtelen feltűntem. Kár lett volna kapkodva visszafordulni vagy váratlan módon lépést váltani és eltűnni az út túlsó oldalán, ………nagyot sóhajtottam és megálltam.

-Szervusz ! - mondta nekem, miközben szokásos , kissé hamis mosolyával kontrollálta enyhe zavaromat .

Udvariasságom, melyet Tőle örököltem s Ő még Jó-apánktól kapta ( néha egy-egy füles nyomatékosító kíséretében ) most sem hagyott cserben.

-Isten éltessen ! – szóltam picit zavartan , - ha jól tudom mindketten ma lettünk 54 évesek ! Mi járatban erre ?

-Tudod, hogy rég itt az ideje egy komolyabb beszélgetésnek, ezt a lehetőséget kerestem talán már évek óta, de Te eddig sikeresen bujkáltál előlem !

-Öööh, valami elszámolnivalónk van ? – kérdeztem, miközben pontosan tudtam , miről van szó, csak nehezemre esett elkezdeni az elkerülhetetlent.

-Na lazíts Öreg , és jól figyelj ! Hol vannak…. ??

-Miről beszélsz ?

-Naaa, ne mondd, hogy nem emlékszel ? - nézett rám most már szúrósabban - ami azért is volt megrázó, mert rendszerint csupa optimizmus, jókedv néha egy kis irónia és enyhe szarkazmus volt rá jellemző ! – Kaptál tőlem egy csomó ÉVET ! Hol vannak ? Kamatoztattad ? Hol vannak a diplomáim amit szereztem neked ? És a két bőrönd ÁLOM ?

Szóhoz sem jutottam !

- Te Jó Ég ! Ez még ezekre a álmokra is emlékszik, én meg azt sem tudom , hol lehetnek ? Tudom , hogy sokáig hurcoltam Őket magammal, de egy-egy élet-zökkenőnél leeshettek valahol, bár az is lehet, hogy mindig másnapra tettem a velük való foglalkozást és valahol ott punnyadnak.

- Nézzük csak – mondtam több határozottsággal a hangomban, mint amire hitelesítve voltam ! - Az átadott évek megvannak, kissé gyengén kamatoztattam, de a család-befektetés megvalósult , a ház-kocsi projekt döcögve, de működik. A kapott „szerelem-tőke” némi hozadékkal zárt és még folyamatosan , igaz kis kamatokkal, de pluszt termel. Mire vagy még kíváncsi ?

-What about Your Body ? – kérdezte némi maliciózus felhanggal és idegesítő tudás-fitogtatásával.

-Hja , persze a testem ! Na, arra igazán elmondhatom, hogy még a tőke és kamatai is rajtam vannak, vigyorodtam el ! Na , de komolyra fordulok , évekig küzdősportok, hobbilovaglás , kerti munka, építkezés , bár olykor az olvasás ezek rovására ment. Egyébként a testemet igyekszem karban tartani , ha mást nem csak naponta eszem egy kis F l a v o n Max-ot, , néha kikapcsolódok, kondizok.

- Jól van – töprengett el , majd hírtelen nekem szegezte a jobb mutatóujját ! – Ha már az olvasás-tanulásnál tartunk, miért nem hasznosítottad soha, inkább újra és újra tanulsz, olvasol, de mi az eredménye??

- Sajnálom, - mondtam kényszeredetten – igazad van , mások néha tizedannyiból meggazdagszanak, de értsd meg , mindig úgy éreztem , hogy még- még megismerni, tanulni, mert anélkül csak rossz felé alakítom a világot. S lásd talán épen ez volt a rossz irány. A rossz arány ! Talán hiba volt a gyerekeimnek is ezt a szemléletet átadnom !

- Ne aggódj, - tette megnyugtatón a vállamra a kezét - és talán először a találkozás kezdete óta valami nagy melegséget éreztem a szívemben. Talán most megtört a jég és megbeszélhetjük , mit csináljak ?

- Ne aggódj –ismételte – a srácok felnőttek és ha hibáznak is , megoldják !

- Persze - dünnyögtem magamba - de rajtuk tartom a szemem ! Talán sikerült némi tapasztalatot kimentenem az elmúlt évekből, nem gondolod. Apropó tapasztalatok – ma már bölcsebb vagyok, sokat javult a helyzet, pláne hozzád képest – próbáltam kicsit visszavágni, hogy végre nyeregben érezhessem magam.

- Nagy kunszt nulláról - mondta, és én pont ezért a könyörtelen önmagát is bírálni tudó szókimondásáért szerettem a legjobban, - én sem kaptam igazi dörzsöltséget egy grammot sem anyuéktól ! Ők az életet nem túl gyakorlatiasan nézték és a jóság, a szeretet a mások megértése még a kapott pofonokban is el volt ültetve, nem igaz ?
- Háát !

- Jól van – szólt , mivel a beszélgetés kezdett rossz irányt venni, hiszen mindketten tudtuk, hogy az öregek sem voltak hibátlanok, bár a jó szándékuk kétségtelen volt. – A két bőrönd ÁLOM , megvan-e még , őrizgeted későbbi felhasználásra, vagy megvalósultak már?

- Tudtam, kár mellébeszélni, mert pontosan ismert a kisöreg, csak csőbe akart húzni. Mivel azonban ebben hasonlóak maradtunk a hosszú évek alatt, éspedig abban, hogy a mellébeszélést hanyagoljuk.

- Az álmaid némelyikét túl sokáig zárt dobozban dédelgettem, ahelyett, hogy egy pengecsapással elvágtam volna minden kötözőt és szabadjára engedtem volna őket. Most már késő – mondtam bánatosan !

- Figyelj Fatökű ! – ez a pimasz, ifjú kora ellenére , néha igazán modortalan volt , ha valami felhergelte. Sokszor kapott ezért az életben , de csak alig tudott az emberi butaság, nemtörődömség és igazságtalanság felett szemet hunyni. Ezt is örököltem tőle – a fenébe is !

- Figyelj Haver ! - lazított kissé az érdes modorán - ugy-e tudod , hogy sose késő ! Mind elveszett ?

- Nem mondanám éppen, mert többet is beteljesítettem, de sokat „holnapra” halasztottam és ez már „idült” ! Mindig volt kifogás a halasztásra, kicsik a gyerekek, nagyok a gyerekek , nincs rá pénz, vagy másra kell !

- Nézd, néha „a megoldás a földön hever, csak észre kell venni” – idézte egykori matektanárunkat , aki egy dolgozat közben a padsorok közt sétálva lehajolt és felvett egy lepottyant „puskát” ! - azzal , mintegy jeladásra hírtelen eltűnt !

Mielőtt a zavarba ejtően gyors távozása okára ráébredhettem volna – felébredtem !

A fotel mellett a földön a padlóra csúszott telefonom rezgett hangosan. Felvettem ! Mikor beleszóltam, meg sem lepődtem, hogy Bíróné Liza hallózott , találkozót kérve, - szeretné bemutatni a Flavon Group új termékét a Green-t !

Ennek két hónapja már…………

Ma jöttem haza a „gyorsinduló-képzésről” !

Farmos 2009. július 23.




Térkép

Rendelő térképe